A márka története

Tíz éve horgolok. Előbb csak ajándékba, aztán egyre több kérésre.

Az első darab egy sál volt, egy télen, amikor megfájdult a kezem a billentyűzettől, és kellett valami, amit nem a képernyő előtt csinálok. A második egy sapka, ami nem ment fel a fejemre. A harmadik már jó lett — és onnantól nem volt megállás.

Hogyan lett ebből márka

Sokáig nem volt az. Ajándékba adtam, amit horgoltam, és amikor valaki megkérdezte, hogy meg lehet-e venni, zavarba jöttem. Aztán egyre többen kérdezték, és egy ponton kiderült, hogy hetente több órát töltök olyan darabokkal, amiket nem magamnak csinálok.

A Dragonette Crochet ebből lett: egy név, egy oldal, és az elhatározás, hogy amit csinálok, azt rendesen csinálom. Számlával, kiszámítható határidővel, és úgy, hogy tudjam, mi van a fonalban, amit eladok.

Hol készül

A lakás egyik sarkában. Ott áll a fonal, ott vágok, ott írom a mintákat, és ott csomagolok. Nincs mögötte műhely, nincs alkalmazott, és nincs raktár — ami a boltban van, az vagy megvan, vagy nincs.

Ennek a hátránya, hogy lassabb vagyok, mint egy webshop. Az előnye, hogy minden darabot én fogtam a kezemben, és ha kérdezel róla, tudom a választ.

Hogyan dolgozom

Nem sokszorosítok. Ha kétszer horgolom ugyanazt a sárkányt, a második is kicsit más lesz — a szarvak dőlése, a farok íve kézzel alakul.

Amit eladok, azt előtte megmosom, megszárítom és megnézem, hogy nem változott-e. Ami nem áll ki egy mosást, az nem kerül fel az oldalra.

A mintáimat legalább egy másik ember végighorgolja, mielőtt kiadom. Amit én magától értetődőnek írok le, az nem biztos, hogy az — erre csak más keze jön rá.

Mit horgolok szívesen

Sárkányt. Ez nem titok, a márkanév is elárulja. De a téli kiegészítők is közel állnak hozzám, mert azok mennek a legtöbbet: egy sapka, amit minden nap felvesznek, többet ér, mint egy dísz, ami a polcon áll.

Ha van egy ötleted, amit szeretnél megvalósítva látni, írj nekem — az egyedi kéréseket szeretem a legjobban.